Minden Első nagy szó. Mondhatni, szó szerint.
Érdekes lenne létrehozni valamit, ami az első... mindig is érdekelt, milyen lehet feltalálónak lenni. Aztán mindig rájöttem, nagyon unnám magam, hogy mindig csak olyanon járhat az agyam, amin nem is járhat. Aztán akartam tenni olyat, amit még soha senki. Ennek két módja van: feltűnő vagy veszélyes. Kezdjük az utóbbival. Veszélyeset nem akartam soha, mert félek. Feltűnőnek lenni meg "olyan snassz"... Hát akkor marad az, hogy mondani valami olyat, amit még soha senki. De hogyan is tudnék én "plakátmagányban ázó éjjelek" alatt alkotni? Messze még az, mikor megpillanthatom magam az ágyról felpattanva a tükörben énem Estijét.
Érdekes lenne létrehozni valamit, ami az első... mindig is érdekelt, milyen lehet feltalálónak lenni. Aztán mindig rájöttem, nagyon unnám magam, hogy mindig csak olyanon járhat az agyam, amin nem is járhat. Aztán akartam tenni olyat, amit még soha senki. Ennek két módja van: feltűnő vagy veszélyes. Kezdjük az utóbbival. Veszélyeset nem akartam soha, mert félek. Feltűnőnek lenni meg "olyan snassz"... Hát akkor marad az, hogy mondani valami olyat, amit még soha senki. De hogyan is tudnék én "plakátmagányban ázó éjjelek" alatt alkotni? Messze még az, mikor megpillanthatom magam az ágyról felpattanva a tükörben énem Estijét.Aztán rájöttem, elég, ha magam felfedezek a világban, magamban, az életben olyan dolgokat, amelyeket azelőtt soha nem láttam, hallottam, éreztem és ízleltem, mert egy-egy ilyen alkalom, a maga egyszerűségében és egyszeriségében, természetességében és érdekességében egyedülállóvá teszi azt a pillanatot. Egyedivé. Ha jól végiggondolom, az élet minden pillanata érdekes és izgalmas, és imádnivaló megélni és érezni, akár utálni vagy félni a történések másodperceit.
Racionális a világ, fizika és kémia "teremti" meg, de lehet vajon csak ezek alapján élni?
Megkóstólni a fáradt kulcscsörgést irracionális. De őszintén.. Nem hangzik jól? Nem lenne jó egy pillanatra elképzelni és felmérni, mennyire nem mi uraljuk tudatunkat?
Megkóstólni a fáradt kulcscsörgést irracionális. De őszintén.. Nem hangzik jól? Nem lenne jó egy pillanatra elképzelni és felmérni, mennyire nem mi uraljuk tudatunkat?
És ez tetszik a világban, a társadalomban, az életben. Nincs két egyforma. Semmiből. Amit az élet szül, ami természetes, abból csak egy van. Belőled is, belőlem is, még két fűszál sem mondható egyformának. Az egyik a maga szigorúságával és arroganciájával tudatja létezését, merev és rideg, zöldes-fényes, éles, pontban szúró hegyével kényes, földből egyenesen kisuhanó, kékes ég felé haladva, mérgesen néz. Míg a másik mellette hajlong, ugyan éles és fényes, mégis rávetül egyik árnyékának homályos körvonala, görbén, érintve a harmatos föld apró guruló szemcsés melegségét, pici, finom és vért ontana, ha tudna, csakhogy tudja, biztosan ő is zöldes és nem véres.A fantázia sok mindenre jó, de leginkább, hogy túléljük, hogy megéljük azt. És ez jó. Nekem biztosan...
Utolsó kommentek